Györgydeák György TEGNAP OK ÉS MANAPOK / MAGÁNMITOLÓGIA

Megnyitó:
2018. március 2. 16.30, 
Csikász Galéria

A kiállítást megnyitja: Kő Boldizsár képzőművész

Köszöntőt mond:
Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere
Hegyeshalmi Lászlóa Művészetek Háza Veszprém igazgatója

A kiállítás kurátorai: Tóth Eszter, Hegyeshalmi László 

Köszönjük az intézmények és magánszemélyek támogató segítségét a kiállítás megvalósításában!

(1958 -2008)

Györgydeák György 1958-ban született Székesfehérváron. Veszprémbenérettségizett, Balatonkenesén élt. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tíz évig grafikuskéntdolgozott, 1991-től kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztője, többévig a Művészetek Háza munkatársa volt.

Képzőművészeti ismereteit autodidakta módon
sajátította el, több műfajban (grafika, festmény, objekt, síkplasztika, alkalmazott grafika)
párhuzamosan alkotott. Minden egyes felfedezést továbbgondolt, minden egyes ötlet
további ötleteket szült, szabadon átlépve a műfajok határait. Közel állnak hozzá a groteszk és
a junk art eljárásmódjai, a prehisztorikus művészet elvont ember- és állatábrázolásai,
valamint a gyermekrajzok világa. Művészete az individuális mitológiák jelentéskörében is
értelmezhető. Műveinek nyelvezete lazán kódolt, nyílt rendszer, sodró és manipulatív,
melyet az ösztönösség és az ötletszerűség törvényei vezérelnek.
Megye- és országszerte, s a határokon túl is tucatnyi kiállításon szerepelt, rajzait, grafikáit
heti és havilapok rendszeresen közölték. 1989-től a Veszprémi Művész Céh tagja volt.
Alkotásait több ízben nívódíjjal jutalmazták. Élete utolsó szakaszának nagy sikerélménye volt
a váltakozva Magyarországon, Finnországban és Erdélyben megrendezett nemzetközi
művésztelep létrehozása.
Műveit – ahogy egész életét – átjárta a humor, a kalandvágy. Munkái, mint ahogy az
egész élete a Balatonhoz és a természethez ezer szállal kötődik. Györgydeák uszadékfából,
madzagból, kócból, szögekből, homokból, gipszből, agyagból, avítt használati tárgyak
darabjaiból, foszlásnak indult textilneműkből, bútortöredékeiből, gyerekeinek eltört
játékaiból..., és még sorolhatnánk, mi mindenből állította össze Bübüjeit, és táblaképeinek
nagy részét, egyszóval mindent fantáziájának szolgálatába állított, amit mi elhasználtunk és
elhajítottunk. A művész magánmitológiájának elmesélésére egy sajátos elnevezésű műfajt
talált ki: a Bübüt. A Bübü, a művész által kitalált kategória, zavarba ejtően fura, bájosan
bumfordi szobrainak, avagy bábuinak megnevezése. Legtöbbjük inkább állatokra emlékeztet,
illetve néhány madárszerű tüneményre – némelyikük viszont inkább emberféleségre. De
leginkább mitologikus lények, mint amilyen a művész Lauz nevű szereplője, vagy a versbeli
Eototo és Aholi, vagyis az indiánok jó szellemei, de bármely természeti nép bálványaira, vagy
történelem előtti kor istenségeire is hasonlítanak.
Györgydeák családjához, felmenőihez fűződő kapcsolatát a síkplasztikáin őszinte és
kitárulkozó módon jeleníti meg. Sajátos, groteszk kollázsai, asszamblázsai mellett, a kortárs
grafika műfajában erős kontúrú tusrajzaival, zsákembereivel és saját evolúciójában
teremtődött állatfiguráival alkotott maradandót. Könyvillusztrációi követik tusrajzainak
változásait, megőrzik grafikáinak bőbeszédűségét, játékosságát, érzelmes, szürreális
vonásait.
Élete végén visszakanyarodik a kezdetekhez, hisz gyermekkori álma, hogy eljusson a
Szaharába, a tasszili sziklafestményeket már gyerekként áhítattal tanulmányozza. A Szahara
egy olyan életrajzi töredék, amely egész munkásságra nagy hatással van, s kései munkáin
közvetlenül az expedíció hatását érezzük.
Györgydeák György balatonkenesei művész 2018-ban lenne 60 éves. Az életmű
periódusait bemutató kiállítás harminc esztendő munkásságából válogat.

A kiállítás támogatója: www.nka.hu